A mai program: Keszthely - Festetics kastély. Idáig kimaradt az életemből, ezért ideje pótolni. Elképzeltem, hogy fénykorában mennyire szép lehetett és igyekeztem nem látni a negatív dolgokat. Például hogy ki a fene engedte meg, hogy az ablakokra arany színű reflexiós fóliát tegyenek? Lehet, hogy senki, de akkor is felháborító ennyire elcsúfitani valamit.

Maga Keszthely nem csúnya város, de itt is megdöbbentő volt hogy mennyire kevés ember van az utcákon. Anno...

Este történt egy kis baki. Megszoktuk, hogy 8 óra körül kezdődik a vacsora. El is készültünk amikor is kopogott az ajtónkon a Gyula, hogy csak nincs valami baj, mert fél 7-kor kezdődött a vacsi és ők már az előételeket is megették és szinte már csak mi hiányzunk a "névsorból":-) Na mindegy ennyi belefér még ebbe az évbe.

A döntés a Zalaegerszegi Termálfürdőre esett és nagyon jó döntésnek bizonyult! Reggeli után indultunk és örömmel tapasztaltuk, hogy ma jöttünk. Ugyanis 31-én és 1-én a fürdő zárva lesz.

Az időnk nagy részét a napsütésben a kinti medencében töltöttük. Ezúton üzenem Vikcsinek, hogy igenis lehet decemberben kint fürdeni! Szuper volt! Volt pezsgő fürdő is és csak azt sajnáltuk, hogy nincs nyár, mert akkor a vízi bárban lehetett volna sörözni egy kicsit:-)

A fürdőzés után egy kis sétára megálltunk Egerszegen és megállapítottuk, hogy egy pár építésznek nagyon elgurult a gyógyszere. Azt a rengeteg összevissza, ronda házat amit sikerült egy helyre összeszedni, igazi művészet lehetett!

A mai vacsi sült kacsacomb volt, párolt káposztával. A párom nem győzte mondogatni, hogy erre várt már régen:-) Sajnos a kacsának nics négy lába ezért nem tartozik a kedvencek közé:-)
Egyébként nagyon finom volt. A vacsi után élőzenés előszilveszteri buli volt. Jókat szórakoztunk azon, hogy ki találja ki elsőre, hogy mit is játszik a zenész. Remélem holnapra valamennyit javulni fog a tudása, mert ez siralmas!

Az indulás a szilveszteri pihire anyázással, kabátcserével és borzasztóan rossz hangulatban indult. Pedig az idő gyönyörű volt és a nap is sütött. Aztán persze minden rendeződött, legalábbis úgy hittük. Csak hát ugye létezik a technika és mi minden lehetséges csodáját szeretjük használni. Így van ez a GPS-el is, ami hasznos dolog, bár én ezzel is egyszerűen el tudok tévedni. (Tudom egy kicsit mégis szőke vagyok) Beállítottuk az úti célt és haladtunk is. Már az autópályán jártunk, amikor egy hívás zavarta meg a nyugalmat - no meg a kütyünket, csak mi még nem tudtunk róla- , de két csengés után letették. Szuper! Haladtunk tovább, és tovább, és tovább mígnem nagyon gyanús lett, hogy közel a 200-as kilométernél vagyunk és még mindig van hátra 70 km! Most már tudatosult bennünk, hogy nagyon régen nem szólalt meg az a dög! Tehát újraindítás és elindultunk visszafelé. Szerencsére "csak" 60 km-t autóztunk feleslegesen:-)

A vacsi vaddisznópöri volt dödöllével. Én még nem ettem ilyent, de megbirkóztam a feladattal:-) Nem mondom, hogy állandóan ezt fogok kérni az étteremben, de egyszer ehető volt.
A holnapi program pancsolás lesz valahol a közelben. Hogy hol az majd kiderül reggel:-)))

nagymama leszek!

Állítólag a somlói még sosem volt ennyire finom. Ez véleményem szerint a sok mazsolától volt, mert idáig nem tehettem bele, mivel a család bojkottálta. Most is volt aki kiválogatta, de a többiek szerint talán most sikerült a legfinomabbra. A hangulat is nagyon jó volt és sokszor "kibékültünk" egymással:-)
Az én tökéletes boldogságomhoz már csak egy kis szakadó hóesés hiányzott, de ne legyünk telhetetlenek. Nem tudom az idejét megmondani, mikor volt utoljára fehér karácsony, amikor szakad a hó és az utcán teljes csend van.

A csokor láttán nincsen szükség szavakra:-)

Már tegnap este is nagy élmény volt a szakadó hó, de ma élvezték igazán a "lányok". Főleg Lexi.

Én nem annyira, mert nagyon hideg volt és a szél is fújt, de hát az ebekért mindent:-)

Párom ma évvégi bulira volt hivatalos, ahová nekem kellett elvinnem. Tudta az utat, no meg volt GPS is tehát semmi para. Minden gond nélkül meg is érkeztünk. Egy nagyon keskeny utcában voltunk ahonnan vissza kellett volna jutnom. Úgy gondoltam, hogy egy sima balra kanyarral ez sikerülni is fog.

Természetesen nem sikerült elsőre. Persze ezen én már meg sem lepődtem. Ha két dolog közül kell választanom, biztosan a rosszat választom! Ez nálam már hagyomány, nem is érdemes vele foglalkozni. Természetesen a rossz utat választottam, ami egy meredek, keskeny, egyik oldalán házakkal, a másik oldalán mély árokkal szegélyezett út volt és egyszer csak ... elfogyott, nem volt tovább. Na innen kellett visszatolatnom! No comment!

Miután végre sikerült lekeverednem a hegyről, úgy döntöttem, hogy shoppingolok majd egy kicsit. Erre a célra kiválóan megfelelt a Campona. Na itt végre karácsonyi hangulat volt! Vásárló persze nem sok, de erről a múltkor már elmélkedtem.

Ma egy zárt körű partin vettem részt. Összesen hatan voltunk, de nem hiszem hogy mindenki egyformán jól szórakozott:-) Gondoltuk viszont, hogy meg kellene ismételni. Mivel ez az év már nagyon a végét járja, úgy gondoltuk, hogy a folytatást majd csak január közepén tartjuk.

Remélem akkor a végén lehet nevetni is annak, aki utoljára nevet:-)

Nem kevés győzködés és rábeszélés után -egy kis kimozdulás végett- elindultunk a nagy budapesti karácsonyi készülődésbe. Irány a belváros, mert nekünk a kerületi kirakodó vásár nagyon nem elég. Amíg parkolót kerestünk megállapítottuk, hogy nagy valószínűséggel nekünk kellene, hogy fizessen valaki azért, hogy itt lakjunk! Végre letettük a járgányt és irány a tömeg.

De hol van a tömeg? Először a Károly körúton sétáltunk végig a Deák térig, majd onnan a Vörösmarty térre és a Váci utcába mentünk.

Megmondom őszintén, hogy nagyon meglepődtem. Volt ugyan egy csomó külföldi turista, aki nálunk veszi meg a csecsebecséit -mi meg náluk-, de tömegről nem lehetett beszélni. Vasárnap délután kényelmesen tudtunk sétálni a Vörösmarty téren. Sok szép dolgot, főleg kézműves termékeket láttunk. Olyan volt ez a vásár is, mint amilyet a "sógoréknál" láttunk, csak talán valamivel olcsóbban lehet mindent megvásárolni. De ahogy elnéztük, leginkább a forralt bor és a különféle sütött pecsenyék, kolbászok fogytak, a vásárfiák nemigen. Nem volt hangoskodás, nevetgélés, én úgy vettem észre az emberek fáradtak és még itt sem tudták jól érezni magukat.

Ma végre elhangzott az a mondat, ami nemigen szokott, pedig nagyon sokszor mégis igaz!

Természetesen, ha mégsem, akkor az 1 § lép életbe:-) Egy kicsit ugyan szemét voltam, mert biztosra mentem. Fogadtunk ugyanis, hogy automata kávéfőzőgépet nem lehet kapni, csak 100 ezer Ft körül. Én viszont állítottam, hogy van 48-ért is. (Könnyű volt, mert láttam a SPAR kínálatában!)

Persze a pezsgőt megosztom a vesztes féllel is, hiszen a múltkor Ő is megosztotta velem, amikor sajnos -és kivételesen- Ő nyert:-)

A volt osztály társaimmal este tartjuk meg a szokásos, úgynevezett évad záró bulinkat. Párom borzasztóan rendes volt, mert elvitt autóval. Közben találkoztunk egy kivilágított villamossal is.

Végre egy jó ötlet a BKV-tól:-)

Nem először megyünk a Szilvakék Paradicsom (más néven Blue Tomato) nevezetű étterembe. A kaja és a kiszolgálás is jó és tömegközzel is jól megközelíthető.