Ezzel a gyűjtögetős munka egy részét el is feledhettük, következett az alma fa, cseresznye fa és minden fából való fa megmetszése, mert már csak laposkúszásban lehetett közlekedni alattuk.Igen ám, de rövid időn belül egy hatalmas kupac levágott ág gyűlt össze, amit el kellett tüntetni, mert így nem maradhatott.

Közben egy kis pihi címszó alatt megebédeltünk. Csülökpöri volt krumplival és csalamádéval. Nagyon finomra sikeredett, nem is volt kedvünk a délutáni műszakhoz, de hát a muszáj nagy úr!

Ebéd után nosza beindult a szecskavágó műszak előbb a kert hátsó részében, később elöl a diófa mellett. Okos pici lányom egy pár hete megmetszette a rózsát -jövőre legalább nem lesz vele gond, mert le fognak fagyni a mostani hajtások- és megmaradtak az összeszáradt rózsamaradványok. Nagy káromkodások után, -mert az a nyavalyás rózsa rettenetesen szúr, még kesztyűn keresztül is- el lett tüntetve minden, amit levágtunk. Vagyis nem minden. Ott volt még a sövény és életemben először én vettem a kezembe a sövény vágót. Nem is volt olyan egyszerű, mint ahogy kinézett.

A sok alma nem hagyott minket nyugodni, így estére Campman sütött egy kis tál pitét

Kaparta: Kutyacica