Végre egy kicsit enyhébb az idő! Irány a telek. A lányoknak jót tesz egy kis futkosás. És akkor jött a döbbenet. Alapvetően nagy állatbarátok vagyunk , de azért őket annyira nem szeretjük.

Rengeteg túrást találtunk, az egész fű nagyon ronda lett. Persze a csajok azonnal nekiláttak széttúrni, mer az olyan jó:-) Nagyon élvezték, elvoltak, mint a befőtt.

Miután felmértük a károkat, elmentünk elhozni a már elkészült füstölt kolbászt és szalámit. További száradásra az erkélyen helyeztük el őket, ezért a kuttyok nagy szeretettel mennek ki megnézni, hogy nem tüntek-e el. De rendesek, mert nem bántják. Tudják, hogy majd úgyis kapnak:-)

A mai délelőttünk nagyon hasznosan telt. Mr. HM barátjához mentünk egy kis kolbász és némi szalámi készítésére. 9-re mentünk és a jó munkának köszönhetően már 12-kor a mosogatással és rend rakással is készen voltunk. Íme az eredmény:

A kolbász nagyon jól sikerült, talán még egy kis erős paprikát elbírt volna, de lehet ez is az én kukacoskodásommal magyarázható. A hazafelé vezető úttól egy kicsit ódzkodtam, de meglepően nem volt semmi gond. Ugyanis Mr. HM úgy döntött, hogy most kivételesen ő iszik és én vezetek. Ezzel alapvetően semmi gond, de utoljára kb 4 éve vezettem váltós autót. Viszont nagyon-nagyon ügyi vagyok és meglepően simán hazaértünk. (Remélem ez nem csak az én véleményem!)

Tegnap mondhatni tele volt a hócipőm. Annak nagyon örültem, hogy végre el kezdett olvadni a hó, na de ami maradt utána... Sár, sár és sár. Most abban lehet csúszkálni és vigyázni, hogy lehetőség szerint ne legyen az ember lánya nyakig trutyis. A kutya sétáltatás is igen felemelő ilyenkor.
Éjjel aztán, amikor eleredt az eső, belegondoltam milyen is lehet, amikor mondjuk egy autó elakad egy ilyen "vendégmarasztaló" dagonyában. Na persze a normális ember -legalábbis remélem- megnézi, hogy hová, milyen útra téved ilyenkor és ha lehet elkerüli ezeket a helyeket, föld utakat. És ha mégis sikerül becsámpázni egy ilyen helyre? Mit lehet csinálni? Hiszen ha nagyon ki akarunk szabadulni a szorult helyzetünkből, lehetséges, hogy csak még mélyebbre ássuk el magunkat, ahonnan már csak a jóisten, vagy valamilyen nagyon jó barát segítségével tudunk kikecmeregni.
A legcikibb az lehet, ha az ember mondjuk éjjel adja ezt elő, valahol az isten háta mögött, egy kietlen helyen, ahol tök sötét van.

A média által nyomatott Valentin napot nem szeretem. Miért kell bármiféle giccses, szívecskés, méregdrága, használhatatlan kütyüt venni, csak hogy kimutassuk: szeretünk valakit? Csak ezen az egy napon? Nem! Akkor tehát teljesen felesleges. Bármikor vehetünk valami apró figyelmességet, vagy finomságot, ezért ezt a kötelező ünneplést nem csípem.
Na azért egy kis csoki mindkettőnk részéről előkerült este, meg egy kis gyertyafényes, pezsgős, paprikáskrumplis vacsi is:-)

Anno az évek folyamán sokszor elruccantunk Bándra, a Tanyacsárdába egy jó kis füstölt, főtt csülköt és bab salátát enni. Vagyis pontosabban minden évben. Aztán az évek teltével sajnos a színvonal rohamosan romlott. Nem volt mit tenni, itthon kellett ugyanazt megcsinálni. És megcsináltuk! Nem először és nem is utoljára:-) Az eredmény tökéletesen ugyanaz, mint amire emlékezünk. A pezsgő csak ráadás!

Már régóta szerettünk volna enni egy kis igazi "horiatiki"-t tehát a mai vacsi ez volt. Stílusosan grillezett hús járt hozzá, majd egy kis vörösbor! Nagyon-nagyon finom lett!!!
A látványnak úgy gondoltam: itt a helye:-)