Végre megkaptam a várva várt meghívómat egy kisebb, de annál izgalmasabb, szűkkörű rendezvényre egy patinás, csepeli helyre:-) Pár fős partyról van szó még a karácsonyi ünnepek előtt. A távolmaradást büntetik. Már csak ezért is el kell mennem.
Meg aztán nem hagynám ki a világ minden kincséért sem!!!
:-)
Kaparta: Kutyacica
A mai nap gyöngyszeme Mr. GC-hez köthető. Azt idáig is tudtam, hogy nem egy IQ bajnok, de hogy egy ember ember? hogyan lehet ennyire degenerált???
A gyönyörű idő nyilvánvalóvá tette, hogy sajnos az abaktisztítást nem halogathatom tovább. Vagyis halogathatom, de akkor oda fogok fagyni az üveghez, ma meg nyári meleg volt az erkélyen és segítségem is akadt:-) Az események kezdetekor én egy szál bugyiban és pólóban álltam a létra tetején, amikor is meghallottam, hogy a szemben lévő házból egy jól ismert hang a következőket mondja: "Mindjárt hányok!" Hogy az ablakpucolásra, vagy rám, vagy esetleg saját magára gondolt az illető nem tudom. (Már ha egyáltalában szokott gondolkodni, mert ez is kétséges) Jól láthatóan kiállt az édesanyja lakásának az erkélyére és elkezdte a beszólogatásokat, amiket nem is nekem, hanem inkább a páromnak címzett egy telefonos beszélgetés kapcsán. Valószínűleg a műmellű barátnőjéhez intézte szavait:
- Egy szál gatyában tisztítja a barátnője ablakát! (Hát nem is a tiédet, barom!)
- A pipaszár lábaival ... (Nem mindenki agyongyógyszerezett agyatlan testépítő!)
Szívem szerint beszóltam volna, de minek. Csak nem fogok lealacsonyodni az ő szintjére!
Na meg így senki nem tudta, hogy valójában kinek is óbégat ez az eszement barom! És szegény anyját sem sajnálják, hogy 30 éve nem sakkozott:-)))
Az étvágyunkat sem tudta elvenni és jóízűen megebédeltük a csülköt pékné módra:-)
Kaparta: Kutyacica
Ma úgymond a másik irányba indultunk el reggel. Először virtuálisan beköszöntünk
Picikacához, majd elindultunk az M3-ason egyenesen előre.
Találgattam ugyan, hogy hová megyünk, de nem lett megmondva:-( Na sebaj majd csak megtudom. Annyi volt csak a biztos
infó, hogy pancsolni megyünk, mert vittünk fürdőruhát is. Ezek után meg sem lepődtem, hogy egy
thermál fürdő előtt parkoltunk le.
Bogácsra jöttünk. A hely ismerős volt, egyszer már jártunk erre, igaz akkor
szilveszterezni mentünk Noszvajra és kirándulásként kötöttünk ki a fürdőnél.
Az idő gyönyörű volt, a víz finom meleg. Két órai
pancsizás után megéheztünk és úgy gondoltuk ideje ebédelni. Az ebéd előtt még a fürdő mellett vettünk
birsalmasajtot,
töpit, szalonnát és házikolbászt, csak hogy éhen ne haljunk:-)
Szerencsénk volt, mindketten azt ettünk amit előtte kitaláltunk: én rántott sajtot, a párom babos, gombás pacalt. Hogy azt hogyan lehet megenni, nekem rejtély.
Utána még megálltunk a
Szépasszony-völgyében begyűjteni egy kis borocskát is a hazai mellé. Evvel
egy-két napig ki lehet bírni, bármi is történjen:-)
Sötétedés után értünk haza, a megérdemelt jól eső fáradsággal együtt.
Kaparta: Kutyacica
Minden évben eljön a halottak napja és idén úgy döntöttünk, hogy egy héttel előbb intézzük el a vidéki mécses gyújtást. Az égiek szerencsére meghallgatták imáinkat és az induláskori masszív köd egy idő után verőfényes napsütésre váltott. Első utunk ide a közelbe: Tapolcára vezetett, majd egy szép kis séta után,
ahol láttunk vadkacsákat
és termetes méretű halakat is
Gyulakeszire utaztunk tovább, ahol egy hangulatos helyen ebédeltünk
és utána indultunk haza. Késő délután egy kicsit fáradtan érkeztünk haza és örültünk a kellemes élményeknek és a késői napsütésnek.
Holnapra megint egy meglepi vár rám, de most előre szóltak:-))) Csak azt tudnám, hogy hová megyünk???
Kaparta: Kutyacica
Most találkoztam egy régi ismerőssel -barátnőm volt férje- és elbeszélgettünk egy kicsit. Túl van egy közel fél éves ház felújításon és a legnagyobb gondja, hogy még nem tud leköltözni a Duna partra. A fiára még nem bízhatja, mert csak kb 3 év múlva lesz keresete és addig nem tudja fenntartani a házat. Semmi gondja nincsen, nem dolgozik -mert már magától megy az üzlet-, csak teniszezget. Lökött barátnőm a hosszú évek alatt egy lakásra valót tudott csak összeszedni ebből a jólétből. Soha nem dolgozott, hogy most mit csinál nem tudom, mert régen találkoztunk. Anno fel lett ajánlva neki, hogy kap egy kis üzletet: vezetgesse. Nem tetszett a dolog, nem kellett neki.
Belegondoltam, hogy én vajon mit kezdtem volna egy ilyen helyzettel? Igaz sosem fogom megtudni, de biztosan nem itt tartanék! Annyi szent!
Kaparta:
Kutyacica
Ma úgy döntöttünk, hogy mindenki azt ebédel, amit a másik nem szeret. Persze ez nem kitolás a másikkal, de mivel nem vagyunk egyformák: van ilyen.
Én a magam részéről utálom a májat, minden formában. Viszont a párom szereti. Tehát az Ő ebédje:
Én már nagyon régen ettem rántott halfilét sült krumplival és tartárral, ezért az én ebédem:
Ebben a felállásban az a jó, hogy mindenki elégedett és senkinek nem kell azt ennie, amit nem szeret. Tehát minden tökéletes!
Kaparta: Kutyacica
Hogy ez hogyan lehet??? Mindenkinek a fantáziájára bízom!:-)
No comment...
Kaparta: Kutyacica
Ma tartottuk Picikaca és Mr. PB névnapját, ami a vártnál jobban sikerült. Már útközben szakadtam a röhögéstől, amikor Nyuszómuszó elmesélte egész hetes, minden éjjel tartó, vérremenő harcát egy szúnyoghölggyel. Tegnap sikerült csak likvidálnia:-) Vizuális alkat lévén elképzeltem a szitut, ahogy hatalmas pofonokat ad saját magának és a végén mégis a szúnyoghölgy győz!
A vacsira várva nagy táncbajnokság zajlott, ami fogyókúrának sem volt rossz. A gyakorlottakat Campman egy kis bemelegítés után szinte lemosta a pályáról, nem kevés mosoly kiséretében:-)
A vacsi nagyon finom volt, a leves receptet már el is kértem:-) (Reszkessetek vendégek) Az omlósz huszi is ehetőre sikeredett, a csontokért Cleo és Lexi is sok puszit küld a szakácsnak:-)
Kaparta: Kutyacica
Ui most látom, hogy Picikaca -egy névtelen általi elnevezése (pösze barom)- szintén PB:-)))
Ma már 12 éve, hogy meghalt az Apu. Minden évben eszembe jut, de nem mindíg a napján. Most viszont szinte egész nap ez járt a fejemben. Mennyire más lett volna az életem, ha tovább él! Más lett volna? Igen, teljesen bizonyos vagyok benne, hogy igen! Biztosan nem itt tartanék, főleg anyagilag nem. Hogy a szakmámban maradtam volna azt nem tudom, de ötletei biztosan lettek volna. Bár a mostani üzleti élet nagyon-nagyon messze volt Tőle. Nem is értett hozzá.
Úgy érzem kudarcot vallottam. Ő jutott valamire, ismerték a szakmájában, soha semmiben nem szenvedtünk hiányt mellette, segíteni tudta a családot is ha arra volt szükség. Mindíg volt félretett pénzük, tudak előre lépni, telket, autót venni, fenntartani minden gond nélkül.
Én meg... Úgy érzem egy csődtömeg vagyok. Nemhogy a gyerekeimnek nem tudok segíteni, de még a saját dolgaimat sem tudom fenntartani. Már a múlt évet is negatívban zártam, de ez a mostani megdönti a negatív csúcsot.
Kaparta: Kutyacica
Sajnos szép lassan tényleg vége a nyárnak:-( Ez a hétvége még elkényeztetett minket napsütéssel, szombaton is jó idő volt, de ma a szél nagyon fújt. Ezért a hús sütésnek egy egészen különös módját választottuk... bevittük a házba. Az íze ugyanolyan lett és hát a látvány...
Ebben az évben valószínüleg ez volt az utolsó sütögetés félig kinn, félig benn.
Briginek nagyon boldog névnapot!!!
Kaparta: Kutyacica
Egyik ismerősömnek végre úgy néz ki sínen van az élete. Legalábbis jók a kilátásai és remélem azok is maradnak. Mostanában mindenkivel csupa-csupa negatív dolgok történtek. Remélem ez az esemény megtöri az átkot:-) Remélem, hogy nekem és a többieknek is végre jó irányt vesz az élete. Elegem van már a nem sikerült dolgokból és ebből a kilátástalan, trutymó helyzetből!
Tehát vizualizálni, vizualizálni! Ha valaki esetleg nem értené ezt kérdezze meg...Hogy kitől? Azt nem mondom meg:-)
Kaparta: Kutyacica
Mára szerencsére nem sok munka akadt. Egy kis aprítás, fűnyírás, rendrakás és már kész is a nagy mű tavaszig.
Találkozunk jövőre, veled ugyanitt:-)
Kaparta: Kutyacica
Ezen a hétvégén megejtettük a szokásos alma- és diószedéses, rendrakós, víztelenítős telekjáratot. Rengeteg meló hárult hármunkra. Még szombaton, kiadós reggeli után egy kis almaszedéssel indult a munka. Úgy gondoltuk, hogy egy-két ládával lesz, de egy kicsivel többre sikeredett. Na sebaj, mindenki szereti az almás pitét.-)
Ezzel a gyűjtögetős munka egy részét el is feledhettük, következett az alma fa, cseresznye fa és minden fából való fa megmetszése, mert már csak laposkúszásban lehetett közlekedni alattuk.Igen ám, de rövid időn belül egy hatalmas kupac levágott ág gyűlt össze, amit el kellett tüntetni, mert így nem maradhatott.
Közben egy kis pihi címszó alatt megebédeltünk. Csülökpöri volt krumplival és csalamádéval. Nagyon finomra sikeredett, nem is volt kedvünk a délutáni műszakhoz, de hát a muszáj nagy úr!
Ebéd után nosza beindult a szecskavágó műszak előbb a kert hátsó részében, később elöl a diófa mellett. Okos pici lányom egy pár hete megmetszette a rózsát -jövőre legalább nem lesz vele gond, mert le fognak fagyni a mostani hajtások- és megmaradtak az összeszáradt rózsamaradványok. Nagy káromkodások után, -mert az a nyavalyás rózsa rettenetesen szúr, még kesztyűn keresztül is- el lett tüntetve minden, amit levágtunk. Vagyis nem minden. Ott volt még a sövény és életemben először én vettem a kezembe a sövény vágót. Nem is volt olyan egyszerű, mint ahogy kinézett.
A sok alma nem hagyott minket nyugodni, így estére Campman sütött egy kis tál pitét
Kaparta: Kutyacica
Találgattam ugyan, hogy hová megyünk, de nem lett megmondva:-( Na sebaj majd csak megtudom. Annyi volt csak a biztos infó, hogy pancsolni megyünk, mert vittünk fürdőruhát is. Ezek után meg sem lepődtem, hogy egy thermál fürdő előtt parkoltunk le.
