Ma már 12 éve, hogy meghalt az Apu. Minden évben eszembe jut, de nem mindíg a napján. Most viszont szinte egész nap ez járt a fejemben. Mennyire más lett volna az életem, ha tovább él! Más lett volna? Igen, teljesen bizonyos vagyok benne, hogy igen! Biztosan nem itt tartanék, főleg anyagilag nem. Hogy a szakmámban maradtam volna azt nem tudom, de ötletei biztosan lettek volna. Bár a mostani üzleti élet nagyon-nagyon messze volt Tőle. Nem is értett hozzá.
Úgy érzem kudarcot vallottam. Ő jutott valamire, ismerték a szakmájában, soha semmiben nem szenvedtünk hiányt mellette, segíteni tudta a családot is ha arra volt szükség. Mindíg volt félretett pénzük, tudak előre lépni, telket, autót venni, fenntartani minden gond nélkül.
Én meg... Úgy érzem egy csődtömeg vagyok. Nemhogy a gyerekeimnek nem tudok segíteni, de még a saját dolgaimat sem tudom fenntartani. Már a múlt évet is negatívban zártam, de ez a mostani megdönti a negatív csúcsot.
Kaparta: Kutyacica
Nekem is sokszor eszembe jut a Nagypapa és Mr PB-nek pont a napokban mondtam, mennyire más lett volna az életem, ha Ő élne.. főiskolára mentem volna, nem hagyta volna hogy ellébecoljam.. egy olyan embert, mint az exem be se engedett volna a családba. Remélem azért nem néz rám / ránk rossz szemmel.. te pedig nem vagy csődtömeg!! csak szarul alakultak a dolgok.. de még bő 30-40 éved van arra, hogy javuljon a helyzet... és gondolkodj el azon, amit szoktam mondani.. aki melletted van, az a társad, vagy csak éltek egymás mellett?