Tegnap mondhatni tele volt a hócipőm. Annak nagyon örültem, hogy végre el kezdett olvadni a hó, na de ami maradt utána... Sár, sár és sár. Most abban lehet csúszkálni és vigyázni, hogy lehetőség szerint ne legyen az ember lánya nyakig trutyis. A kutya sétáltatás is igen felemelő ilyenkor.
Éjjel aztán, amikor eleredt az eső, belegondoltam milyen is lehet, amikor mondjuk egy autó elakad egy ilyen "vendégmarasztaló" dagonyában. Na persze a normális ember -legalábbis remélem- megnézi, hogy hová, milyen útra téved ilyenkor és ha lehet elkerüli ezeket a helyeket, föld utakat. És ha mégis sikerül becsámpázni egy ilyen helyre? Mit lehet csinálni? Hiszen ha nagyon ki akarunk szabadulni a szorult helyzetünkből, lehetséges, hogy csak még mélyebbre ássuk el magunkat, ahonnan már csak a jóisten, vagy valamilyen nagyon jó barát segítségével tudunk kikecmeregni.
A legcikibb az lehet, ha az ember mondjuk éjjel adja ezt elő, valahol az isten háta mögött, egy kietlen helyen, ahol tök sötét van.